Megtartotta alakuló ülését a Magyar–Szerb Akadémiai Vegyes Bizottság Magyar Tagozata Budapesten 2011. január 6-án. A bizottság megvitatta a 2011. évre tervezett programot és a már korábban elfogadott Alapelveket. A munkaterv és az Alapelvek itt olvashatóak: Alapelvek, 2011. évi munkaterv

Vékás János: Magyarok a Vajdaságban. 1944–1954. Kronológia. Zenta, 2011.

 

 

 

Interjú Alexov Ljubomírral – folytatás

Elnök Úr mint a magyarországi Szerb Országos Önkormányzat elnöke mit gondol a két állam, Magyarország és Szerbia jelenlegi viszonyáról?

— A magam részéről azt gondolom, hogy talán még sohasem volt ilyen jó a viszony a két ország, Szerbia és Magyarország között, ez a tendencia pedig egyértelműen összefüggésben áll Boris Tadić elnökségével és az általa képviselt européer politikai irányvonallal. Amióta ő Szerbia köztársasági elnöke, látványosan javultak a kapcsolatok, rendszeressé váltak a köztársasági elnöki találkozók, legutóbb alig egy hónapja látogatott el Szerbiába Schmidt Pál. Szerbia vezetése mindent elkövet, hogy minél előbb csatlakozhasson az Európai Unióhoz, és helyesen ismerte fel, hogy e célja érdekében szomszédjában, Magyarországban erős szövetségesre lelhet. Ez a lépés mindkét állam érdekeit alapvetően szolgálja. A közeledés számos ponton kitapintható, ilyen például a politikai vonal, de — természetesen előbbivel szoros összefüggésben — a befektetői, üzleti kapcsolatok bővülése is.

Mi a véleménye Szerbia kisebbségi politikájáról?

Kétfelé választanám a kérdést. Szerbia kisebbségi politikája szintén szervesen illeszkedik a fent vázolt folyamatba. Számunkra, magyarországi szerbek számára az elmúlt évtizedekben mindig Magyarország volt a minta arra nézve, és erre fel is hívtuk a jugoszláv (szerb) állam figyelmét, hogy hogyan kell a kisebbségi kérdést kezelni. Részben olyan értelemben, ahogy a magyar állam a határon belül élő kisebbségeit, így a szerbeket kezelte, részben olyan értelemben is, ahogyan a határon túli magyarsághoz viszonyult. Értelemszerűen voltak olyan kormányok, amelyek alatt erősebben, mások alatt kevésbé volt hangsúlyos a határon túli magyarság sorsa, de azt, hogy mindig hangsúlyos volt, nem lehet elvitatni. Ezzel szemben Szerbia (Jugoszlávia) korántsem fordított ilyen figyelmet az állam határain túl élő szerbekre a közelmúltig, inkább csak afféle politikai tőkeként tekintett létükre.

E téren most szintén javulás tapasztalható?

Kétségtelenül. A helyzet szerencsére megváltozott, érdemi intézkedések történtek Szerbiában. Létrehozták Belgrádban az ún. Határon Túli Szerbek Parlamentjét (ennek magam is tagja vagyok), sőt önálló minisztérium — a Vallási és Határon Túli Diaszpóráért Felelős Minisztérium — foglalkozik a nem Szerbiában élő szerbekkel. Ez számunkra nagyon fontos lépés, több mint gesztus.

Belgrád a Szerbiában élő kisebbségek irányába is nyitott?

Igen. A fent mondottakkal párhuzamosan Szerbia a határain belül élő kisebbségek felé is lépéseket tett. Nem véletlenül jöttek létre a különféle Nemzeti Tanácsok, így pl. a vajdasági Magyar Nemzeti Tanács. Az is jelzi Szerbia nyitottságát ebben a kérdésben, hogy nem ellenezte (nem úgy, mint több más állam) a határon túl élő magyarok kettős állampolgárságát, így pl. kettős állampolgár a Magyar Nemzeti Tanács vezetője is.

Egyértelmű tehát, hogy a két állam közötti javuló, jelenleg nagyon jónak nevezhető viszony teremtette meg annak lehetőségét, hogy életre hívják a tudományos alapon működő Magyar–Szerb Akadémiai Vegyes Bizottságot.

Igen, a szerencsés politikai klíma volt a táptalaja annak, hogy létrejöjjön a Magyar–Szerb Akadémiai Vegyes Bizottság. Én a magam részéről ezt nagyon fontos lépésnek tartom, és nagyon büszke vagyok rá, hogy mindkét országot ennyire magasan kvalifikált tudósok képviselik és a tudományos akadémiák fogják össze a bizottság működését. Ezt látom garanciának arra nézve, hogy itt indulatoktól mentes, a tényekre alapozó, higgadt munka folyik, amely nem „számháborúba” fog torkollni, hanem valóban a közös múltunkat igyekszik feltárni.

Miben látja bizottsági tagjaként és magyarországi szerbként a bizottság működésének lényegét?

Nagyon nehéz feladat természetesen sokak számára, hogy érzések és indulatok nélkül, higgadt történészi szemmel viszonyuljanak fájdalmas kérdésekhez, de csak ez az út vezethet oda, hogy tisztázni tudjuk a múlt vitatott kérdéseit, számbavegyük (lehetőség szerint) az áldozatokat, megadjuk számukra legalább holtukban az elégtételt, lerójuk előttük tiszteletünket, függetlenül attól, hogy miért pusztították el őket törvénytelenül. Akár azért, mert magyarok, szerbek, németek, zsidók voltak, akár azért, mert politikai nézeteik vagy személyes ellentét miatt sújtotta őket a bosszú. Meg kell nevezni az áldozatokat, emléküket ápolni kell, és mivel ha áldozat van, akkor bűnös is, meg kell nevezni a bűnösöket is.

Lát-e, tapasztal-e olyan jelenségeket, amelyek megítélés szerint nehezítik a bizottsági munkát?

— A feladat nehéz, és ez a kutatási folyamat nagyon nagy felelősséget is ró a bizottság tagjaira. A cél egyértelműen a megbékélés elősegítése, a jövő építése — a múltat emiatt is kell tisztázni. Ezért minden bizottsági tagnak tudnia kell, hogy innentől kezdve minden egyes megnyilvánulásuk — akár a bizottság tagjaiként nyilatkoznak, akár nem — óriási súllyal esik a latba. Az esetleges indulatos, nem tényszerű, egyoldalú megközelítés, nem a megbékélést, hanem az ellenségkeresést előtérbe helyező hangütés a bizottság munkáját — ekként pedig a múlt feltárásnak folyamatát és a megbékélést — nem segíti, hanem hátráltatja. A bizottság tehát nagyon komoly feladat előtt áll, de mivel mindkét érintett állam fontosnak tartja a kérdést, továbbá a kérdéses történeti korszak legjobb szakértői vannak jelen mindkét oldalról, élen Glatz Ferenc elnök úrral és Vojislav Stanovčić elnök úrral, rendkívül bizakodó vagyok. Bizottsági tagként, egyúttal pedig egy háromszáz éve Magyarországon élő szerb család sarjaként pedig természetesen magam is igyekszem minél hatékonyabban segíteni ezt a munkát mind Magyarországon, mind pedig Szerbiában.

 

Készült: Budapest, 2011. június 8.

Készítette: Katona Csaba (MTA Történettudományi Intézete)


Kiemelt hírek

Húszezer személy adatait (nevét, foglalkozását, születési és elhalálozási idejét, ez utóbbi körülményeit illetve helyszínét) tartalmazza az az adatbázis, amelyet az 1944. szeptember 12-e után meggyilkoltak eltitkolt sírjait feltáró bizottság indított próbaútjára két és fél évi gyűjtőmunka után.
A www.komisija1944.
mpravde.gov.rs honlapon elindították az Áldozatok nyitott könyve projektumot, amely egyedülálló Európában, de lehet, hogy a világon is.
Egy olyan szoftverről van szó, amely révén területenként kereshető azon személyek neve, akik a felszabadulás után veszítették erőszakos módon életüket. A 35 ezernél is több személyből, amennyi ideiglenes nyilvántartásukban szerepel, eddig mintegy 20 ezer személy adatait vitték be, amelyek a már említett szoftver segítségével kikereshetők, mondta dr. Srđan Cvetković, az állami bizottság titkára

Megjelent a Magyar–Szerb Akadémiai Vegyes Bizottság magyar tagozatának első kiadványa, amelynek címe: Iratok a Vajdaság történetéhez a szerbiai levéltárakban, 1944–1948/ Dokumenti iz istorije Vojvodine 1944–1948 u srpskim archivima.

Konferencia Az együttéléstől a tömeggyilkosságokig a Balkánon a 20. században címmel 2011. szeptember 30-án. Meghívó
Széchenyi Ferenc-díjat kapott Fodor István, a Magyar Tagozat tagja és a Zentai Történeti Levéltár igazgatója.
Vojislav Stanovčić és Glatz Ferenc, a Magyar–Szerb Akadémai Vegyes Bizottság társelnökei közös nyilatkozatot írtak alá 2011. május 30-án a két tagozat együttműködésével kapcsolatban.
Glatz Ferenc és Korhecz Tamás megállapodást írtak alá 2011. május 31-én a kutatások elősegítése céljából.
2011. május 5-én szerb-magyar államfői találkozóra került sor Belgrádban, amelynek során az államfők kifejtették, hogy fel kell gyorsítani a két ország tudományos akadémiái által létrehozott történelmi tényfeltáró vegyes bizottság munkáját.
2011. február 12-én került sor a Magyar–Szerb Akadémiai Vegyes Bizottság Magyar Tagozatának tanácskozására Szabadkán, amelyet számos érdeklődő tisztelt meg jelenlétével.

Könyvbemutató

Bemutatták Sokcsevits Dénes Horvátország története című könyvét 2011. május 27-én.